Törött cserépedény...

Kínában egy vízhordozónak volt 2 nagy cserépedénye. A két cserepet a nyakába keresztbe tett bot két végére lógatva vitte. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment, minden nap - a vízhordozó csak másfél edény vízzel ért vissza a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta, de a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak félannyit tudott teljesíteni.A két év keserűség után, egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál:- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé. A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:- Észrevetted, hogy virágok vannak az ösvényen, amerre hazafelé járunk? Ám azok csak a te oldaladon teremnek, s nem a másik cserép oldalán. Én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve szedem ezeket a gyönyörű virágokat, és az asztalt díszítem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat. Mindannyiunknak megvan a saját különleges hibája. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, s a jót meglátni másokban. A legjobbakat kívánom az összes törött cserép családtagomnak és barátomnak.