Szemlélet kérdése

Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekező idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:

- Milyenek itt az emberek? – tudakolta.

- Hová valósi vagy? – kérdezett vissza az öreg bölcs.

- Athéni vagyok.

- És felétek milyenféle nép lakik? – kérdezett tovább az öreg.

- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.

- Nincs szerencséd, Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel fogsz majd találkozni.

A vándor búsan folytatta útját.

Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg előtt. Őt is az érdekelte, milyen emberek laknak a városban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.

- Nagyszerű emberek élnek ott. Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek – válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.

- Nagy szerencséd van – mondta az öreg bölcs. – Korinthusban ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd.

A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.

A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:

- Nagyon csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy Te is ennyire kétszínű vagy!

Az öreg mosolyogva csillapítgatta:

- Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ szívünkben tükröződik. Akinek szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál majd.

v v v v v v v v v v